A Sziklakórház története régre nyúlik vissza. Minden akkor kezdődött, amikor elkezdték feltérképezni a budai Várhegy barlangjait. A barlangrendszert már ősidők óta felhasznáták a környéken élő emberek különböző célokra. Szolgált például természetes menedékként, pinceként, raktárként, továbbá, amikor a vár megépült, az alagutak egy részét összekötötték, ezzel megkönnyítve a védekező katonák dolgát egy ostrom idején. A barlang feltárását prof. Kadic Ottokár vezette.
Az 1930-as évek második felében egyértelművé vált, hogy az első világháborúban a nagy területi veszteségekkel sújtott országoknak háborús törekvéseik vannak. Az európai lakosság attól tartott, hogy egy esetleges fegyveres konfliktusban a városokat légi gáztámadással sújtanák. Ennek tükrében a Magyar Királyi Belügyminisztérium felügyelete alatt elkezdődött egy légoltalmi riasztóközpont kiépítése a budai Várhegy barlangrendszerében. A barlangban kialakított légoltalmi központ volt a Sziklakórház első kiépített területe. A várhegyi légószirénákat ebből a központból működtették 1937 és 1945 között. Az objektum a “K” riasztóközpont nevet kapta.
Miután a 2. világháború kitört, elkezdték a több kilométeres barlangrendszert óvóhellyé átalakítani. Ez többek között a falak megerősítésével történt. A budai Vár lett a konfliktushelyzet alatt a “kormányzati negyed”, emiatt szükség volt egy segélyhelyre, ahol a lehető leggyorsabban elláthatják az egy esetleges bombatámadásban megsérült tisztviselőket. Költséghatékonyságból az Úri utcára nyíló riasztóközpontot egészítették ki egy segélyhellyel.
Miután 1943-ban a sztálingrádi csata elveszett, és a 2. magyar hadsereg a Don-kanyarnál majdhogynem megsemmisült, sok vezető beosztású ember kijózanodott és rájött, hogy Budapestet is könnyen érheti komoly légitámadás, így lényegessé vált egy szükségkórház kiépítése, ami óvóhelyként is szolgálhat egyaránt.
A munkálatokat gyorsított tempóban kezdték el. A létesítményt eredetileg 60 férőhelyesre tervezték, ám amikor a szükséghelyzet megkövetelte, sikerült a számot a duplájára növelni emeletes ágyak beszerelésével. A szükségkórház, az akkori viszonyokhoz képest nagyon modern volt. Több műtővel, röntgennel, áramfejlesztővel és szellőzőrendszerrel is rendelkezett.
A háborús helyzet romlásával együtt romlottak a dolgok a Sziklakórházban is. A sebesültek száma egyre csak nőtt, így a 120 férőhelyes kórházba bezsúfoltak több mint 300 sérültet. A kórház alapvetően a Szent János Kórház alá volt rendelve, innen kaptak főttételt. Ám miután a szovjet csapatok körbezárták a főváros, elvágták az összeköttetést az anyaintézmény és a szükségkórház közt, így a föld alatt egy konyhát is ki kellett alakítaniuk. A létesítmény egyre jobban kezdett hasonlítani egy föld alatti városkához. Az állapotok még ezek után is tudtak romlani. Az ágyakat összetolták, így két ágyon egyszerre három, ritkán négy ember is elfért. A folyosókon hordágyakon feküdtek a sérültek, és a műtőkben megállás nélkül műtöttek.
Anna Boom ápolónő volt a Sziklakórházban. Később így emlékezett vissza: “Nem bírtam a vért. Ha csak egy kis sérülést is láttam, elkezdett kavarogni a gyomrom. De a kórházban lassan kezdtem hozzászokni. Vértócsákon csúszkáltam. Soha nem éreztem magam ennyire elzárva. A Sziklakórház föld alatti folyosók útvesztőjéből állt; néhol nagyobb, a tufakő sziklába vájt boltíves termekkel, melyek betegszobaként, konyhaként vagy kezelőszobaként szolgáltak. Mindenfelé ápoltak ültek vagy feküdtek, ágyakon, hordágyakon, a földön. Meleg és folytatgató volt a légkör és a bűz beivódott a hajamba. Nem volt a kórházban már tiszta kötszer, sem jód vagy penicillin, egy darab fájdalomcsillapító sem. Fel alá rohangáltam bilikkel a kezemben, vizet hoztam betegeknek, ha volt éppen. De sokszor nem tudtam többet tenni, mint leülni valaki mellé és megfogni a kezét. Éjjel anyjukat szólongató felnőtt férfiakat halottam zokogni.... “
A forrásként szolgáló dokumentum létrejöttét segítő szemtanúk, hozzátartozók listája:
- Andrássy Erzsébet grófnő
- Balogh György
- Báthoryné Daróczy Mária
- Dr. Bogárdi Mihály
- Bokor Lászlóné
- Anna Boom
- Niklaus Born
- Dr. Helmajerné Hajnal Ilona
- Özv. Horthy Istvánné
- Jeszenszky Thyra
- Károlyiné Győry Gizella
- Dr. Kovács István és rokonsága
- Lazáryné dr. Zsindely Zsuzsanna
- Mohácsi Attila
- Ifj. Pécsy László
- Schlotthauser Lászlóné
- Seibiger Erzsébet
- Sióréti Tamás
- Ingeborg Skliros
- Dr. Steiner Ágota
- Subainé Farkas Veronika
- Szechényi Ilona grófnő
- Valczné madas Csilla