Hermann Wilhelm Göring a 20. századi európai történelem egyik meghatározó alakja volt. Sok-sok hivatallal rendelkezett, és rengeteg kitüntetést tudhatott magáénak. Ezenfelül Németország egyik legeredményesebb pilótája volt az első világháború alatt, sőt, európai nézetben is kiemelkedőnek számított.

1893. január 12-én született Rosenheimban. Mivel szülei kisgyermek korában tartósan külföldön tartózkodtak, emiatt gondozásba adták a Graf családba, még hároméves korában. Anyja Franziska Tiefbrunn volt, apja pedig Heinrich Ernst Göring, aki még az első világháború előtt a gyarmati Délnyugat-Afrika birodalmi biztosa volt, tehát neves felmenőket tudhatott maga mögött. Családja nagypolgári család volt, akik többnyire nemesi hagyományokkal bírtak. 1901-ben az egész Göring család elköltözött Hermann von Epenstein földbirtokára. Von Epenstein egy zsidó származású orvos volt, akivel Hermann apja még Afrikában kötött szoros barátságot, ezenfelül a fiú keresztapja is ő volt. A férfi és Hermann anyja nyitott szerelmi kapcsolatban álltak, így későbbi látogatásaik során az édesanya és gyermekei a férfinál szálltak meg, míg a családapa másutt lakott. 1905-ben, 12 évesen apja Karlsruhéba küldi kadétiskolába. ezután 1909-ben a lichterfelde-i Porosz Kadét Főiskolára járt.

Az első világháború elején Elzászban szolgált. Ekkor megszerezte magának a Vaskereszt 2. fokozatát. A harctérről korházba került reuma miatt. A mórházban egyik barátja ajánlotta neki, hogy csatlakozzon a légierőhöz. Ez olyannyira megtetszett neki, hogy engedély nélkül, előbb elhagyta a kórházat, majd egy áthelyezés után megkezdhette a kiképzését. 1915 júliusáig a 25-ös repülőcsapat megfigyelőjeként szolgált, eközben márciusban kiérdemelte a Vaskereszt első osztályát.  Július után hivatalos pilótakiképzést kapott. 1915 novemberében végrehajtotta első légigyőzelmét. Ekkortájt bombázókötelékeket kísért, ezután vadászrepülő lett belőle. 1916. március 14-én lelőtte első ellenséges bombázóját, ám még szeptemberben repülőgépszerencsétlenséget szenvedett, mivel leszállás közben összetört a gépe. Ezután majdnem fél éven keresztül katonai kórházakban látták el. 1917-től ismét felívelt a pilótakarrierje. Ekkor megbízták a 27-es repülőosztag vezetésével. Ez év júniusában lelőtte a 20. ellenséges gépét, ezért minden szokást áthágva megkapta a Pour le Mérite rendet, amihez eddig megkövetelt volt 20 ellenséges repülőgép lelövése. Még augusztusban előléphetett a ranglistán, főhadnagy lett belőle, mire ő lett a Jagdgeschwader 1 repülőezred, másnéven Richthofen Repülő Cirkuszának a parancsnoka. Az elődje egy repülőgépszerencsétlenségben halálos balesetet szenvedett. Ebben a pozíciójában elérte a 22. légigyőzelmét, ami számára egyben az utolsó is volt.

A háború után Svédországba költözött, ahonnan kérte a hadseregből való elbocsátását, hiszen a versailles-i békeszerződés értelmében Németország nem rendelkezhetett légierővel. Ezzel egyidejűleg kérvényezte utólagosan az alezredesi rangba való léptetését. Kérvényének helyt adtak. Ezután a svéd Svensk Lufttrfik AB légitársaságnak dolgozott.

Svédországban ismerte meg első feleségét, Nils von Kantzow-t, aki az 1908-as londoni olimpiai győztes svéd tornászcsapat tagjának a férje volt. Férjét otthagyva Göringhez költözött, akivel Hochkreuthban laktak. Később a férje beleegyezett a válásba, így 1923. január 25-én összeházasodhatott Hermannal.

Feleségével Münchenbe költözött, ahol történelmet, államtudományokat és közgazdaságtant hallgatott az egyetemen. Valószínűleg ekkor már elkezdte látogatni az NSDAP rendezvényeit. 1922 októberében találkozót kért Hitlertől. Decemberben Hitler kinevezte az SA parancsnokává, ennél fogva az 1923-as sörpuccsnak az egyik vezetője volt. A harcok közben Hermannt combon lőtték. Társai a Residenzstraße 25. udvarába vitték. A ház zsidó tulajdonban állt, így a kristályéjszaka után Göring kiszabadította a családot a koncentrációs táborból azért, mert a puccs alatt segítséget nyújtottak neki, és befogadták a házukba. Sikerült Ausztriába menekülnie, ahol kórházi ellátásban részesítették. Itt morfiummal enyhítették a fájdalmát. Innen ered a hosszan tartó morfiumfüggősége is. 1924-ben kiutasították az országból, így Itáliába ment, ahol Hitler meghatalmazottja volt. Felesége visszament Németországba. Később ismét Stockholmba költöztek. Innen 1926-ban tértek vissza hazájukba, mikoris Paul von Hindenburg birodalmi elnök általános amnesztiát hirdetett. Részt vett az NSDAP pártnapján, ahol kiderült, hogy a nevét törölték a tagok listájáról. Ekkor ismét visszatért Svédországba, ahonnan csak 1927 végén tért vissza. Ekkor újból belépett a pártba és az SA-ba. Berlin-Schönebergben laktak feleségével, itt lett a weimari köztársaság parlamenti képviselője. Még 1928-ban Hitler kinevezte SA-Obergruppenführerré, ami nagyjából a tábornoki rangnak felel meg a katonaságnál. Miután az NSDAP 1930-ban jelentős számú szavazatot kapott a választáson, Hitler kinevezte Göringet a fővárosi politika megbízottjának, mivel maga Hitler Münchenben maradt továbbra is. 1931-ben felesége tüdőbajban elhunyt, emlékére Hermann a schorfheide-i vadászkastélyát elnevezte Carinhallnak. 1935-ben újraházasodott, ekkor Emmy Sonnemann nevű színésznőt vette el, akitől később Edda Göring nevű lánya született.

Nagy szerepet játszott a weimari köztársaság szétverésében, és a nemzetiszocialista hatalom megszilárdításában. Göringet a porosz Landtag 1933-ban megválasztotta miniszterelnöknek. A hatalom építését segítette azzal, hogy felállíttatta az első koncentrációs táborokat, amik ekkor inkább egy börtönre hasonlítottak. Ide ekkor még a politikai ellenzéket zárták, hogy ne tudják akadályozni a hatalomátvételt. A Gestapo alapötlete is tőle származott.

Saját pozíciója egyre erősödött, mivel törvénybe iktatták, hogy Hitler halála esetén Göring lesz az utódja. 1933-ban légiközlekedési miniszter lett. Ezzel megkapta a feladatot, hogy visszaállítsa Németország légierejét. Ehhez kellett neki egy bizonyos katonai tekintély is, úgyhogy gyalogsági tábornokká lépett elő, mivel alezredesként lépett ki korábban a hadseregből. Ezt a címert Göring átnevezte repülő tábornoki címre. Hitler születésnapja alkalmából 1936-ban ismét előreléphetett a ranglétrán, vezérezredessé léptették elő. 1934-ben kinevezték birodalmi főerdésszé és fővadásszá, továbbá a természetvédelem főmegbízottja lett. Ekkor alkotta meg a Birodalmi Vadászati Törvényt, ami még ma is érvényben van, de Szövetségi Vadászati Törvény néven. 1938-ban tábornaggyá léptetik elő, majd Werner von Blomberg lemondását követően Göring maradt a Wehrmacht utolsó marsallja, ezzel ő lett a Wehrmacht legmagasabb tisztje.

A zsidóság nyomorgatásában hatalmas szerepet játszott. A Kristályéjszaka után ilyen kijelentést tett: „Ha a Német Birodalom belátható időn belül külpolitikai konfliktusokba bonyolódik, akkor magától értetődő, mi itt Németországban legelsősorban arra fogunk gondolni, hogy a zsidókkal keményen leszámoljunk.”

Göring hozta létre a zsidó kivándorlást támogató birodalmi központot, azzal a céllal, hogy minél több zsidót tudjanak kitelepíteni az országból. Ő követelte, hogy a zsidóknak kötelező egyenruhájuk legyen, hogy a nyilvánosság rögtön felismerje őket. Egyenruha helyett végül a sárga Dávid-csillag lett az előírt viselet. Később nagy szerepe volt a holokauszt előkészítésében is.

A kristályéjszakai kilengéseket pedig így kommentálta: „Jobbnak láttam volna, ha 200 zsidót agyonütöttetek volna és nem semmisítettetek volna meg ilyen értékeket.” Utalt ezzel a lerombolt épületekre és betört kirakatokra.

Berlin ostroma alatt Dél-Németországban tartózkodott. Az utolsó napokban küldött egy táviratot Hitlernek, amiben kijelentette, hogy átveszi a Birodalom vezetését, mivel Hitler bármikor cselekvésképtelenné válhatott az ostrom miatt. Erre A Führer kitaszította a pártból, árulónak bélyegezte, megfosztotta minden hivatalától, és elrendelte a letartóztatását.

A második világháború befejeztével megadta magát a 7. amerikai hadseregnek. Göringet a nürnbergi per mind a négy vádpontjában (világbéke elleni összeesküvés, támadó háború megtervezése, kirobbantása, és keresztülvitele, a hadijog megsértése, az emberi jogok megsértése) bűnösnek találták, ezért kötél általi halálra ítélték, bár ő kérvényezte, hogy hadd álljon kivégzőosztag elé, hogy katonához méltóan lőjék le. Még a kivégzése előtt öngyilkos lett a cellájában, ciánnal mérgezte meg magát. Saját bevallása szerint mindig nála volt egy kapszula. A testét elhamvasztották, és az Isar egyik holtágába szórák.

Az összes betöltött hivatalának listája:

• a Führer politikai megbízottja a birodalmi fővárosban (1932–33)
• tiszteletbeli SA-Obergruppenführer (1936–45)
• porosz belügyminiszter (1933–34)
• a porosz rendőrség főparancsnoka (1933–36)
• a Gestapo főparancsnoka Poroszországban (1933-34)
• porosz miniszterelnök (1933–45)
• Poroszország helyettes helytartója (1933–45)
• a porosz államtanács elnöke (1933–45)
• a Reichstag elnöke (1932–45)
• tárca nélküli birodalmi miniszter (1933)
• birodalmi főerdész (1934–45)
• birodalmi fővadász (1934–45)
• a titkos kabinet-tanács tagja (1938–45)
• a védelmi miniszteri tanács elnöke (1939–45)
• a Führer kijelölt utóda (1933–45)
• a birodalmi kutatási tanács elnöke (1943–45)
• a légiközlekedés birodalmi biztosa (1933)
• légiközlekedési miniszter (1933–45)
• a birodalmi légvédelmi szövetség elnöke (1933)
• a légierő főparancsnoka (1935–45)
• gyalogsági tábornok (1933–35)
• tábornagy (1936–37)
• marsall (1938–39)
• a Nagynémet Birodalom birodalmi marsallja (1940–45)
• a nyersanyagok és a deviza birodalmi biztosa (1936)
• a négyéves terv megbízottja (1936–40)
• a központi tervhivatal elnöke (1943–45)
• a Hermann Göring Birodalmi Művek főigazgatója (1937–45)

Források