Az SMS Szent István csatahajó volt az első világháborúban az Adriai-tenger legnagyobb, legmodernebb és legnagyobb tűzerővel rendelkező hadihajója. A csatahajót a „legmagyarabb” csatahajónak is nevezik, ugyan a Császári és Királyi Haditengerészethez tartozott.
A „legmagyarabb” elnevezést azért kapta, mert ez volt az egyetlen olyan hadihajó a Császári és Királyi haditengerészet flottájában, amit szinte teljes részben Magyarországon készítették, de meg kell említeni, hogy az építésében a Monarchia sok üzeme vett részt. A hajótestet és a kazánokat a Ganz-Danubius Hajógyár fiumei gyárában készítették, a gépek, a turbinák és az elektronikát a budapesti gyárában. A páncélzat Vitkovicéből érkezett, lövegek pedig Pilsenből, a Skoda gyárból. A hajó 1915 november 17-én lett végleg kész, és a fiumei kikötőben állt szolgálatba.
Méretek:
- Hossza: 152 méter
- Szélesség: 28 méter
- Vízkiszorítása: 20.000 tonna
- Meghajtása: 26.400 lóerő (12 darab Babcock & Wilcox kazán, 2 darab AEG-Curtis gőzturbina)
- Utazó sebesség: 10,2 csomó (19 km/h)
- Páncélzat: 280 milliméter (a hajóövnél, a parancsnoki hídnál és a lövegtornyoknál)
150-180 milliméter (a többi helyeken)
- Fő fegyverzet: 12 darab 305 miliméteres Skoda ágyú (4 darab lövegtorony, 3-3 ágyúval felszerelve)
- Másodlagos fegyverzet: 12 darab 150 miliméteres ágyú (a hajó oldalába beépítve)
- Légvédelem: 18 darab 20 miliméteres ágyú (a fedélzeten és az ágyúk tetején)
- Személyzet: 1056 altiszt és matróz, 38 tiszt
A Szent István volt a valaha épített legnagyobb magyar csatahajó. A hajó az adriai viszonyokhoz képest akkora tűzerőt képviselt, hogy az Olasz Királyi Haditengerészet nem mert nyíltvízi harcba keveredni vele. Ennek ellenére csak 1 bevetése volt, ezen kívül Póla kikötőjében állomásozott, innen csak gyakorlatokra vitték ki. 1918 június 9-ének estéjén indult el bevetésre testvérhajóival és a flotta nagy részével. Feladatuk az lett volna, hogy 11-én az otrantói tengerzárat megsemmisítsék. Június 10-én hajnalban azonban két olasz, torpedóval felszerelt motorcsónak észrevette a köteléket, amiben a Szent István hajózott a gyülekezési pontjuk felé. Sikerült beosonniuk a kisérőhajók közé és megtorpedózták a csatahajót. A hajó két találatot is kapott. Sajnos mindkét találat torpedóvédelmi szempontból kritikus helyen érte a hajótestet. Ezután 3 órán keresztül küzdöttek a beáramló víz ellen, ám nem tudtak mit tenni. A víz egyre több kazánt tett használhatatlanná, így a szivattyúk működése is leállt. A hajó elkezdett megdőlni. Testvérhajója, a Teggetthoff ugyan megkésve, de a megmentésére sietett. A tervük az volt, hogy vontatókötéllel a partra vontatják, ámde ez nem sikerült. A dőlést azzal próbálták kompenzálti, hogy a lövegtornyokat átfordították a másik irányba, valamint a fedélzeten lévő legénységet átvezényelték a hajó túlsó oldalára. Ezután átszakadtak a kazántermek közti válaszfalak, így a hajó még jobban megdőlt, majd teljesen átfordult. A tragédiában 89 ember vesztette életét, ebből 41 magyar volt. Az áldozatok közt a legtöbben a hajó belsejében vesztették életüket, miközben a vízbetörést próbálták megakadályozni. Sajnálatos, hogy a hajó úgy süllyedt el, hogy egyetlen-egy csatában sem harcolhatott, pedig rengeteg pénz, szaktudás és energiát beleraktak, így pedig sosem tudták meg, hogy mire is lett volna képes.
A hajó megdőlését, majd felborulását az okozta, hogy túl magasan volt a súlypontja, és a magasságához képest kevés volt a vízkiszorítása, így a hajó ingataggá, borulékonnyá vált. Továbbá a torpedófal távolsága a külső burkolattól kevesebb volt jóval, mint amekkorának lennie kellett volna.
A nevét maga Ferenc József választotta ki a névlehetőségek közül.
A hajó roncsait 1974 fedezték fel jugoszláv búvárok, 60-70 méteres mélységben. Később, 1979-ben ők készítették el az első vízalatti felvételeket a hajóról. Majd 1990-ben olaszok, 1994-ben pedig osztrákok is lemerültek a roncsokhoz. A magyar Szent István Búvárrégészeti Expedíció (SZIBEX) tagjai, Czakó László vezetésével, 1994 októberében látogathatták meg először e tengeri kegyeleti emlékhelyet. 2003-ban merülést végzett a csatahajóhoz az olasz Fabio Ruberti és csapata, melynek felvételeiből készült film (La Corazzata dell’Impero) több filmfesztiválon is első helyezést ért el. A civil szervezet és az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós ezred búváraiból álló expedíciót, a 90 éves évfordulón rendezett kegyeleti merülés napján egy delegáció élén meglátogatta Szekeres Imre honvédelmi miniszter is, aki a horvát haditengerészet hajóján adta át a lemerülő búvároknak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum által adományozott fekete gránit emléktáblára erősítendő koszorút. A táblán ez a felirat látható: „A kötelesség előbbre való, mint az élet”. A felirat magyarul, németül és horvátul is olvasható az emléktáblán. A horvát kulturális minisztérium a roncsot hadisírrá nyilvánította, így a búvárok számára csakis engedéllyel látogatható.
Videó az elsüllyedéséről (A Szent István volt az egyetlen hajó az első világháború alatt, aminek az elsüllyedéséről felvétel is készült):
A hajóról bélyeg is készült:
