Nincs már Magyarországon olyan ember, akinek az általános iskolai tanulmányai alatt nem úgy tanították volna a Segesvári csatát, hogy Petőfi Sándor, a nagy magyar költő, a nemzet tűzoszlopa megsebesült, meghalt, majd ismeretlen sírba temették. Azonban a 1980-as években összeállt egy csoport, a Megamorv Petőfi Bizottság, akik biztosak benne, hogy megtalálták a nemzet nagyját, ám nem Magyarországon, még nem is Nagymagyarország határain belül, hanem sok-sok ezer kilométerrel keletre, Barguzinban, a Bajkál-tó keleti partjánál.
Mielőtt a kutatásra térnénk, tisztázzuk az előzményeket. Az 1848-49-es szabadságharc után 1849-ben több újságcikk is megjelent, melyekben a harcok során eltűnt személyekről számoltak be. Ez kirobbantotta az esetleges hadifoglyok utáni kutatás első hullámát, ám mindez valamilyen ok folytán elég gyorsan elcsendesedett. Ám egy évtizeddel később, 1860-ban ismételten fellángolt a dolog, ugyanis II. Sándor orosz cár amnesztiát adott az Oroszországban raboskodó hadifoglyoknak, ám valamiért a magyarokkal kivételt tett, őket nem engedte el. Két lengyel hazatérő úgy döntött, hogy nem Lengyelországba tér vissza, nehogy onnan megint elhurcolják, hanem Magyarországon keresztülmenve Svájcban telepednek meg. Így esett, hogy országunkon áthaladva, és az emberekkel beszélve említést tettek Szibériában lévő magyarokról, akiket fogva tartanak az oroszok, sőt, állítólag még Petőfi Sándorra is utaltak. Ezek a hírek már nagyobb port kavartak, az ügy még az országgyűlés előtt is téma volt. Jókai Mór, író több alkalommal hangoztatta, hogy meg kell keresni Petőfi Sándort, mert ha vannak kint, Oroszországban ’49-es hadifoglyok, akkor van arra esély, hogy a költő ténylegesen még éljen. A harmadik hullám az első világháború után indult el, mikoris a Monarchia elhurcolt katonái visszatértek Magyarországra, és beszámoltak arról, hogy mikor megérkeztek, nagyon idős öregemberek sírva fakadtak, mikor meghallották, hogy a honvédek magyar nyelven beszélnek egymás között. Ráadásul ez még az időnek utánaszámolva is teljesen reális lehet, ugyanis egy 20-25 éves katonának, akit a forradalom leverése után elhurcoltak az oroszok 80-90 év tájékán kellett járnia. Mindezek a Bajkáltól keletre történtek, minden Oroszországból hazatért onnan jött, mivel „tradicionálisan” arra a helyre vitték a történelem során a hadifoglyokat.
(Barguzin a térképen)
Ezt a szálat vette fel 1989-ben a Megamorv Petőfi Bizottság, akik rögvest kiutaztak az akkori Szovjetunióba, hogy minél előbb nagyfényre kerüljön Petőfi titokzatos eltűnése. A Bizottság 1989. július 13-án Ferihegyről Barguzinba repült. Egy visszaemlékezés alapján volt egy nyomuk, hogy merre kellene keresni a sírt. Egy idős úr azt mesélte, hogy még gyerek volt, amikor a Kijevből száműzött nagyapja Barguzinban mutatott neki a zsidó temető kerítésén kívül egy sírt, Petrovics névvel, mondván, hogy a Petrovics még annál is messzebbről jött ide, mint ő. Az akkori unoka már idős emberként odament a temető mellé, és rámutatott egy pontra, ahol emlékei szerint a sír volt. Kéri Edit, a Bizottság egyik alapító tagja rögtön leszúrt oda egy botot. meg is kezdődött az ásatás, majd a bottól egy méterre előkerült egy csontváz, aminek több mint 20 jegye megegyezett Petőfi Sándoréval. Mindezeket megállapították Kiszely István, Clyde Simpson, Bruce Latimer és Alekszej Duraev. Július 29-én a kutatók hazatértek a Szovjetunióból.
(A Megamorv Petőfi Bizottság a reptéren)
Ezek után hosszas huzavona támadt a Megamorv Petőfi Bizottság és az MTA Petőfi Bizottsága között, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy a csontváz női-e, avagy valóban férfitől származik. Mindkét csoport elvégzett különböző vizsgálatokat, ám ezeknek a segítségével sem jutottak közös álláspontra. 
Szeptember 17-én Hajós Ferenc, állatorvosi anatómus csupán egy újságban megjelent fénykép alapján női csontváznak titulálta a leletet, mégpedig a következő szavakkal: „De takaros egy női csontváz!” Ugyanilyen „alapos” szemrevételezés után hasonló kijelentést tett Szentágotai János, akadémikus: „Mit akarsz, ez egy nő!” Ezen kijelentések ellenére a barguzini ásatásokon résztvevő antropológusok másodszor is megvizsgálták a csontokat, és ismételten azt a következtetést vonták le, hogy Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő. Straub Imre orvos, továbbá Petőfi kutató Petőfi Sándor összes testi jegyet felismerni vélte a csontvázon. A nagy költő barguzini tartózkodását támasztja alá az is, hogy Szuromi Lajos, irodalomtörténész és felesége, aki orosztanár volt, megállapították, hogy több előkerült vers Petőfitől származhat.
Itt mindenképp meg kell említeni, hogy a Magyar Tudományos Akadémia ezen a ponton megkezdte az aknamunkáját, minden lehetséges eszközzel akadályozni próbálták a Metamorv Petőfi Bizottság előrehaladását az ügyben. Így történt, hogy 1990. január 5-11-én az MTA Petőfi Bizottsága megvizsgálta a csontokat, és női csontváznak titulálták, anélkül, hogy komolyabban megvizsgálták volna a maradványokat.
Legfőbb érvük ekkor az volt, hogy a lelet csípője kissé szélesebb, mint egy átlagos férfié, ám Petőfiről tisztán látszik a róla készült festmények, rajzok, karcok alapján, hogy szélesebb, nőies csípője volt. Erre a vizsgálatra válaszul a Megamorv Petőfi Bizottság csontdarabokat küldött a Clevelandi Klinikai Alapítványnak, hogy ők is vizsgálják meg. Még mielőtt az amerikai vizsgálat végbemehetett volna, az MTA nyomatékosította az álláspontját azzal, hogy a csontvázat 100 évnél nem idősebbnek titulálta. Még ez év október 30-án a Szovjet Tudományos Akadémia az MTA nyomására felszólította a kutatókat, hogy temessék vissza a leltet, mivel bizonyított, hogy nő, így nem lehet a híres költő. Az Akadémia vizsgálatainak eredményét 1991 januárjában megcáfolja az amerikai eredmény, szerintük ugyanis a maradványok egy férfitől származnak.
Annak érdekében, hogy végre kiderülhessen az igazság, kérelmet nyújtottak be a Megamorv Petőfi Bizottságtól a Budapesti Főpolgármesteri Hivatalhoz, hogy felbonthassák a Petőfi-család sírját, és mintákat vegyenek a költő édesanyjától, ugyanis az amerikai kutatók csontokat kértek az asszony maradványaiból. Ezen kérelmet 1991. március 27-én elutasítják, azzal az indokkal, hogy a csontok nem Petőfi Sándortól származnak, így értelmetlen megzavarni a család örök nyugalmát. Ez év novemberében mégegyszer benyújtották a kérelmet, ám az Akadémia heves tiltakozására ismét elutasítják.
A maradványok nemének megállapításába fordulatot csak 1992 májusában hoz az amerikai fegyveres erők patológiai vizsgálata, hiszen ők is megállapítják, hogy a csontváz női. Azt hinné az ember, hogy végre lezárul a vita, az amerikaiak is nőnek titulálják a maradványt, ám nem így történik. Kiderül ugyanis, hogy az MTA az intézménynek nem a barguzini leletből küldött mintát a vizsgálathoz, hanem egy női csontvázból, aminek semmi köze sem volt a szovjet maradványokhoz. Október 18-án ismételten nőnemű lesz a vizsgálat eredménye, ám újra kiderül, hogy az MTA nem a valódi csontokból küldött darabokat, hiszen nem is volt hozzáférése azokhoz.
2001. május 9-én Morvai Ferenc és Kiszely István, a Megamorv Petőfi Bizottság tagjai hazahozzák Amerikából a maradványokat. Kettéválasztják a csontokat. Morvainál néhány csontdarab marad csupán, a többit Kiszely elrejti Európán belül valahova.
A Magyar Tudományos Akadémiát az sem győzte meg, hogy fogvizsgálatok bebizonyították, hogy a barguzini lelet életkora 28 és 32 év közé tehető. Mindemellett Kéri Edit, a Megamorv Petőfi Bizottság tagja állítja, hogy a Bécsi Levéltárban megtalált egy jegyzőkönyvet, amely arról tanúskodik, hogy Ferenc József osztrák császár és magyar király engedélyezte, sőt, kérte az oroszoktól a hadifoglyok Oroszországba való elhurcolását.
A hölgy ezenfelül kiderítette, hogy az MTA birtokában van egy hajtincs Petőfi Sándortól és feleségétől, Szendrey Júliától, ám nem hajlandóak mintát adni belőle annak érdekében, hogy vizsgálatnak vessék alá őket. 2013-ban egy DNS-vizsgálat egyezést talált a maradványok és Petőfi Sándor DNS-e között, ám ezt az eredményt szintén nem ismeri el az Akadémia.
A nagy költő maradványainak holléte a mai napig megosztja a társadalmat, nincs teljesen bizonyított álláspont. Ennek ellenére Morvai Ferncék 2015-ben a Fiumei úti sírkertben eltemették a csontokat. Az esemény nagy visszhangot váltott ki. A szertartás lebonyolítása szokatlanra sikerült, ugyanis az előre meghirdetett időpontban odaérkezett sajtót felvilágosították, hogy már előre eltemették a maradványokat. Így tehát nem lehet tudni, hogy mi rejtőzik a föld alatt. Valóban a barguzini lelet, vagy az még mindig az európai rejtekhelyén várja történetének befejeztét?
Az imént olvasott történet sok kérdést vethet fel. Megjegyzendő, hogy ez a cikk nem ítélethozatal, nem szándékozik kijelenteni, hogy melyik álláspont igaz, ám a szerző szükségszerűnek látja a Magyar Tudományos Akadémia furcsa viselkedését kiemelni. Gyerekes tagadás tapasztalható az Akadémia Petőfi Bizottságának részéről, továbbá tovább rontja megítélésüket az a tény, hogy bebizonyosodott, hogy hamis mintákat küldtek a vizsgálatokra. Ezek akarva-akaratlanul azt sejtetik, hogy valamit mindenáron el próbálnak titkolni a nyilvánosság elől. Mindezen titkolózást kiválthatja az, hogy meg szándékozzák őrizni a kialakult Petőfi-mítoszt, miszerint a költő hősi halált halt a forradalom alatt. Ha kiderülne, hogy valójában még majdnem egy évtizedet élt hadifogságban, az lebontaná körüle a hős képét. Ezen cikk szerzője úgy gondolja azonban, hogy ebben az ügyben nem az egyéni érdekeket kéne figyelembe venni, nem azt, hogy kinek lesz a végén igaza, sokkal inkább Petőfi Sándor emberi méltóságát. Teljesen mindegy, hogy hogyan, hol és miként halt meg, joga van ahhoz, hogy tisztességes körülmények között nyugodhasson, mindenekelőtt a saját hazájában, Magyarországon. Ehhez azonban az MTA nem szeretne hozzájárulni, az akadémikusok csakis a saját érdekeiket tartják szem előtt. Csakis úgy tudnánk a legeslegjobban megtisztelni a költőt, ha utánajárnánk élete utolsó szakaszának, és minden erőnket arra fordítanánk, hogy közösen kiderítsük az igazságot. Ezzel tiszteleghetnénk igazán e nagy ember, e nemzeti hősünk előtt!
A Megamorv Petőfi Bizottságnak mind a mai napig van Facebook-oldala, érdemes megtekinteni, mivel az ásatásról sok kép és információ található meg.
Galéria:
