Az első világháború az emberiség történelmének legvéresebb, legkegyetlenebb küzdelmei közé tartozik. Több mint 9 millió katona és 5 millió civil esett áldozatul a háborúskodásnak. Rengeteg regény és film is foglalkozik a témával, ám a legjobb források a valódi visszaemlékezések. Molnár Ferenc haditudósító „A nagy háború” című könyvéből saját tapasztalatait ismerhetjük meg.
Így tőle tudhatjuk meg azt is, hogy a leleményes magyar katonák miként használták a söröshordókat fegyvernek és védelemnek egyaránt.
1914. november 18-án járunk, a déli fronton, a péterváradi erődben. Az erődítmény alatt a Duna vizén egy gőzös éppen egy uszályt vontat, teli söröshordókkal. Molnár megkérdezte az egyik altisztet, hogy hova ennyi sör? Erre a tiszt röviden csak annyit mondott: „Nem sör. Bomba.” Ugyanis egy magyar százados kiötölte, hogyan lehetne fegyvert csinálni a szerb katonák kőnél erősebb betonsáncai ellen. A hordóba robbanószert telepítettek, majd az élesített söröshordókat a régi rómaiakéhoz hasonló hajítógépekkel eldobták 200-300 lépésre. Az nem rögtön robbant föl, hanem gurult még annyit, hogy elérje a védelmi vonalakat. A szerbek nem láttak még ilyet, ezért azt sem tudták, hogy miértdobnak rájuk söröshordót. Nem futottak el, de pillanatokon belül nem volt már se fedezék, se hordó. 
(A péterváradi erőd)
Ám a bombán kívül mobilis fedezéket is tudtak belőlük építeni a katonáink. A hordókat megtöltötték kővel, ezután a bakák maguk előtt gurították őket. A kövek miatt nem volt olyan puskagolyó, ami áthatolhatott volna rajta. Mikor elérték a kívánt célt, gyorsan a fenekükre fordították a hordókat, és mögüle lőttek, avagy elkezdtek gyorsan ásni, ezzel biztos állást építve.
A söröshordó ily módon történő felhasználása a déli frontvonalon hamar elterjedt. Délmagyarországon ezrével árulták az üres hordóikat a fogadósok, vendéglősök. Miután a szerb katonák már féltek a hordóktól, elég volt üres hordót elhajítani, attól is elfutottak. Az elbeszélésben sajnos nem esik szó a bomba szerkezetéről, de mindenesetre bizonyosságot nyer ezáltal is a magyar leleményesség. Fegyverként olcsóbban gyártható mint a németek mozsárágyúja(bár kétségtelenül nem olyan hatékony és professzionális), és fedezékként könnyebben mozgatható mint a japánok homokzsákja.
