A millenniumi ünnepségeket Magyarország ezeréves fennállásának megünneplésére rendezték 1896-ban. Az ünnepségsorozat 1896. május 2-től október 31-ig tartott, mely időszak alatt rengeteg rendezvényt tartottak meg.
Az időpont kérdéses volt, hiszen a történészek nem tudták megmondani pontosan a honfoglalás dátumát, így a kormány döntése alapján esett a millennium 1896-ra. 1895. december 31-én éjfélkor harangozással köszöntötte az ország az ezredéves évfordulót.
A megnyitó május 2-án volt. Az ekkor rendezett ünnepségen a királyi család szép számban megjelent, többek közt jelen volt maga az uralkodó, Ferenc József, a felsége Erzsébet királyné, avagy Sissi, Mária Valéria főhercegnő és férje Ferenc Szalvátor főherceg, továbbá Gizella főhercegnő, férjével Lipót herceggel. A megnyitón a király is beszédet mondott, majd egy hosszú körútra indult, ami két órán keresztül tartott. Végigjárta a pavilonokat, ahol a kiállításokat rendezték. Aznap este az operában Erkel Ferenc „Szent István” című operákát adták elő, majd a nap fénypontjaként a Gellért-hegyről hatalmas tűzijátékot rendeztek, ami több mint egy órán keresztül tartott. A megnyitón egyébként történt egy kis baki, mivel Dániel Ernő, kereskedelmi miniszter beszéde közben a zenekar elkezdte játszani a Himnuszt, ez pedig az eredeti tervek szerint jel volt a harangok és az ágyúk számára, holott ennek az egésznek csak az uralkodó beszéde után kellett volna lezajlania. Ennek a tévedésnek az volt az oka, hogy a tömeg éljenezni kezdett, ezért a zenekar azt hitte, hogy vége van már Ferenc József beszédének, holott ekkor az még el sem kezdődött.
A kiállítás térképe
Az Ezredéves Országos kiállítást 520.000 négyzetméteren rendezték, a Városligetben Összesen 240 pavilont állították fel. Ezekben a pavilonokban külön-külön kiállítások voltak, ahol kizárólak magyar eredetű tárgyak voltak kiállítva. Statisztikák szerint 21.310 időszaki kiállítás volt. A Városligeten kívülre is kiterjedt a kiállítás, ugyanis az állatkiállítás nem ott volt megrendezve. A rendezvényre öt darab főkapun keresztül lehetett bemenni.
A kiállítás területét két főcsoportra osztották fel. Az egyik csoportban volt megrendezve a Történelmi kiállítás, ez a Széchenyi-szigeten volt felépítve. Itt épült fel a Vajdahunyad vára, továbbá több román és gótikus stílusú épület A másik főcsoportban volt megrendezve a Jelenkori kiállítás, ezen belül 19 csoport lett kialakítva:
Művészet; Képzőművészet, Előadó művészet
Közművelődés: az irodalom és a sajtótermékek, valamint a tudományos és közművelődési intézetek és egyletek működése
Oktatásügy
Egészségügy, Gyermeknevelés
Kereskedelem; pénz- és hitelügy
Mezőgazdaság; gyümölcsészet; kertészet; borászat; méhészet; állattenyésztés; selyemtenyésztés; állati termékek; állategészségügy
Erdészet; vadászat
Bányászat és kohászat; vas- és fémipar
Gépipar; műszerek és tudományos eszközök
Közlekedés; hajózás; tengerészet
Építési ipar
Faipar; bútoripar; dekoratív ipar; teljes lakberendezések
Agyag- és üvegipar
Bőripar; textilipar; ruházati ipar
Papíripar; sokszorosító műiparágak
Arany-, ezüst- és díszmű-áruk, apró áruk
Hadügy
Vegyészeti ipar
Néprajzi kiállítás; házi-ipar; műkedvelők kiállítása
A Műcsarnokban mutatták be a képzőművészeti alkotásokat, itt a legkiválóbb magyar művészek alkotásai kerültek kiállításra.
A Műcsarnok
Az oktatásügyi csarnokban az utolsó negyedév oktatásügyben elért vívmányairól volt látható kiállítás, ide tartozott még a bécsújhelyi torna- és vívótanító tanfolyam kiállítása.
Az egészségügy pavilonjában a mentők, a gyógyfürdők és a gyermeknevelés-ügy is helyet kaptak. Itt orvosok tartottak közérthető előadásokat sok témában, továbbá látható volt egy teljesen felszerelt mentőállomás is.
A gyermekpavilonban megtekinthetőek voltak a főhercegek gyermekkori holmija: a ruhájuk, fegyverei, József nádor keresztelő medencéje és egy 120 éves játékbaba egy főúri gyűjteményből.
A gyermekpavilon
A Budapest székesfőváros pavilonban sok makett, térlép, ábra volt megtekinthető. Mindezek segítségével próbálták bemutatni például azt, hogy honnan költöztek legtöbben Budapestre és honnan a legkevesebben, azt is, hogy mennyi adót fizettek a főváros lakói, és bemutatták a Budapest teljes csatornahálózatát. Továbbá itt található volt egy külön kiállítás, ahol a város fejlődéséről és jövőjéről tudhattak meg többet az érdeklődők. Ebben a pavilonban egy különálló termet kapott Benczúr Gyula óriási festménye, a „Budavár visszafoglalása”.
Budapest székesfőváros pavilonja
A kereskedelem-, pénz- és hitelügy pavilonjában a főváros szállításügyi fejlődését mutatták be képekkel, továbbá itt kaptak helyet a testületek és kamarák kiállításai. Mindezek mellett bemutatták a pénzváltók tevékenységét, amihez viaszbábukat készítettek. Az érdeklődők megtekinthették még a Hazai Első Takarékpénztár 1840-ből származó berendezését is.
A kereskedelem, pénz- és hitelügy pavilonja
A mezőgazdasági csarnokban egy fehér emelvény helyezkedett el, ahol a mezőgazdaságot, ipart, kereskedelmet és állattenyésztést jelképező négy szobor volt látható, és egy működő szélmalom makett.
A mezőgazdasági csarnok
Az erdészeti kiállításon a fafeldolgozás stációit mutatták be, valamint 130 centiméter átmérőjű tölgyek, bükkök és fenyők voltak láthatók.
Az erdészeti pavilon
Két hatalmas pavilonban foglalt helyet a cukor- és a malomipart bemutató kiállítás. Itt a közönség a liszt történetét ismerhette meg, egészen az őskortól, továbbá táblázatok és térképek segítségével bemutatták a hazai búzatermesztést-fogyasztást, Magyarország búzaimportját, -exportját. A cukoripari kiállításon látható volt a cukorrépa termesztése, feldolgozása és a répafajták. Az ipari kiállítások középpontjában állt az Iparcsarnok, emellett helyezkedtek el a gépipart és a közlekedést bemutató pavilonok.
A hadügyi kiállításon a magyar királyi honvédség, a haditengerészet és az Osztrák-Magyar közös hadsereg képviseltette magát. Itt látható volt egy sárga színű hadi léghajó, amivel az érdeklődők a magasba repülhettek. Ezek mellett ki volt állítva két várágyú, egy hajópáncél, amin megszemlélhető volt a golyó által ütött sérülés. Itt a hadsereg három nemének (tüzérség, gyalogság és lovasság) is volt kiállítása, ahol a felszereléseket, puskákat, járműveket és az öltözékeket lehetett megtekinteni, továbbá a katonai állatgyógyászatot is. Mindezek mellett egy hadihajó középső része is kiálltásra került, és a Császári és Királyi Haditengerészet híres embereinek az ereklyéi is. A kiállítás miatt a Szamos hadihajó a Dunán horgonyzott, hogy az érdeklődők felszállhassanak rá.
A hadügyi pavilon részlete
A hadügyi kiállításon kiállított léghajó
Mára elég rasszistának tűnő kiállítást tekinthetett meg a közönség az állatkertben. 50 krajcárért 250 Afrikaiból álló csoportot lehetett megszemlélni. A szervezők megteremtették nekik az eredeti életkörülményeiket: saját kunyhóikhoz hasonló kunyhókban töltötték mindennapjaikat, és az eredeti mesterségüket űzték. Akkortájt nem ítélték el azt, hogy embereket mutogassanak egy állatkertben, ám mai fejjel ez jogosan tűnik vérlázítónak. A négereket nem csak Budapesten, hanem szinte minden európai nagyvárosban „kiállították”. Erről a kiállításról egy cikk is íródott a Vasárnapi Újság 1896. augusztus 30-án megjelent számában:
„Valóban érdekes látvány az a 250 néger atyafi, kik az ezredévi ünnep tiszteletére Afrikából Budapestre jöttek, s most ott tanyáznak az állatkertben. Ruházatuk mindössze egy tarka szövetű lepel, melyet festői ránczokba szednek; azt vélné az ember, tógás rómaiak. Testök egy része mindig kilátszik. Sokszor alig van rajtuk valami takaró, mert – aránylag – igen tiszták lévén, van mindig egy-kettő, a ki nagy hévvel mosakodik a vizérben, mely telepükön át csörgedez. Van tehát mód tanulmányozni testalkatukat, s ez már magában is megérdemli az 50 krajczárnyi belépti díjt, mivel e négerek mitőlünk annyira elütő emberek. De fokozza a látvány becsét a határozott esztétikai élvezet. Szebb idomokat alig lehetne találni. Főleg fürdés közben egy ily karcsú néger alak, a mint fénylik a róla lefutó víztől, valóságos eleven bronz szobor. Tartásuk, mozdulataik is szoborszerűek. A mi testünk megszokta, hogy fel legyen öltöztetve, s öltözet nélkül ügyetlen, tétovázó volna. A néger járása-kelése ruha nélkül is természetes, s minden lépten más-más festői képpé alakul, mely az életből születik, s kincs lenne művésznek.
Gond volt arra, hogy négereink lehetőleg azt az életmódot folytassák az állatkertben, a melyet hazájukban megszoktak. Mindegyiknek van valami mestersége, melyet apjától tanult. Ott ülnek saját készitményű zsámolyaikon, kiki pálmalevelekből összetákolt kunyhója előtt; kunyhóikat is ők maguk építették.
[…]
Élet foly tehát itten, még pedig elég lármás élet; hisz ezek vidám négerek, kik egyre tréfálóznak, kaczagnak egymás közt. Ellenségeskedésnek, czivódásnak nyoma sincs. Szelid ez a faj, békeszerető; aztán a telep kitünően is van szervezve. Sehol rosz szag ennyi vad ember közt! Ez igazán bámulatos. Nem éreznek semmiben hiányt; jó húsban vannak, elégedettek; s csodák csodája, nem koldúlnak!
[…]
Budapestnek érdekében van, hogy az ilyen fajtájú látványosságok sikerét teljes erőből előmozdítsa. Találjanak a külföldiek, kik azokat bemutatják, előzékenységet a hatóság részéről, a közönség körében pártolást, hegy kedvök legyen visszatérni s példájukkal másokat is ide vonzzanak. Ez is egy módja annak, hogy Budapest világvárossá fejlődjék.”
Négerek csoportja a budapesti állatkertben
Az imént említett kiállítások csak töredékei annak, ami ténylegesen ott volt. Talán ezek voltak a legjelentősebbek az összes közül, bár biztosan van olyan, amit nem vettem ide, mégis jelentős volt. Az ünnepségsorozat miatt rengeteg fejlesztés történt a fővárosban és a magyar ipar szinte minden területén. Az ünnepségek alatt, miatt adták át a Millenniumi Földalatti Vasutat, a Műcsarnokot, az Iparművészeti Múzeumot, a Ferenc József hidat, amibe Ferenc József ütötte bele az utolsó szöget, Vajdahunyad várát, a Parlament kupoláját, ami 96 méter magas - ezzel a millenniumi évszámot szimbolizálva-, továbbá a Konstantinápoly nevű szórakozóhelyet a Duna-parton, a Gellért-hegy lábánál és Ybl Miklós szobrát.
„E kiállítás tanúsítani fogja ország-világ előtt, hogy a magyar nemzet méltó helyet vívott ki magának a mívelt nemzetek sorában” Ferenc József
