A Szent István koronájának is nevezett Szent Korona a magyar államiság egyik fő jelképe, azonban téves az az állítás, hogy államalapító királyunk fején lett volna. A korona sosem volt az övé, csak később került hazánkba. Mindezek ellenére a Szent Korona Európa egyik legrégibb beavató koronája, ami a mai napig is épségben megmaradt, pedig rengeteg veszélyen ment keresztül.
Legtöbbünknek az iskolákban azt tanították, sőt, talán mind a mai napig azt tanítják, hogy a Szent Koronát I. István ajándékként kapta az akkori pápától, II. Szilvesztertől, aki ezzel a gesztussal ismerte el őt, mint magyar királyt. Azt valószínűleg sohasem tudjuk már meg, hogy csak elismerte Istvánt királyként, avagy koronát is küldött neki, de abban biztosak lehetünk, hogy nem a Szent Koronát ajándékozta neki.
Ezt többek közt az is bizonyítja, hogy a koronázási paláston megtalálható Szent István képen a király egy széles, abroncsszerű fejéket visel, amit szabályos közönként különböző ékkövek díszítenek. Ez kicsit sem hasonlít a Szent Koronára. Az István korabeli uralkodókra volt jellemző az efféle korona viselése. Az előbb említett eredeti koronának sajnos nyoma veszett, a mai napig nem tudjuk, hogy hol lehet. A legvalószínűbb elmélet szerint a trónviszályok során tűnhetett el. Pontosabban az 1044-es ménfői csatában, ahol Orseolo Péter III. Henrikkel együtt mért megsemmisítő csapást Aba Sámuelre, az éppen trónon ülő királyra. Ekkor a korona a császár zsákmánya lett, aki egy 1074-ből származó pápai levél szerint visszaküldte Rómába a pápának, azzal az indokkal, hogy a korona csak független uralkodónak jár, Orseolo Péter pedig csak hűbéresként került a trónra. Ezzel a koronával együtt került Rómába az a lándzsa is, amely Szent István kezében látható a koronázási paláston. Egy 1693-ban íródott római könyv szerint Magyarország két koronázási jelképét kifüggesztették Róma egyik bejárata, a Veronika-kapu fölé, míg egyszercsak mindkettőnek nyoma veszett.
Tehát Szent István eredeti koronája végleg eltűnt, de megmaradt nekünk a Szent korona, ami nem sokkal fiatalabb az eredetinél. Mint tudjuk, a korona két részből áll: egy bizánci abroncsos- és egy úgynevezett latin koronából. A két részt valamikor III. Béla uralkodása idején illesztették össze. Az összeillesztés minősége messze elmarad a kor ötvösszakmai színvonalától. Ezt úgy magyarázzák, hogy a két korona egyszerre, egységes terv alapján készült, és azért szegecselték össze őket, hogy a későbbiekben könnyebb legyen a szétszedése egy esetleges javítás során. A két komponens eredeti rendeltetését nem tudjuk biztosan.
A korona egészének rövid leírása:
„A korona aranyból készült, rekeszzománc képekkel és igazgyöngyökkel, drágakövekkel van díszítve. Felső része sötétebb, tisztább aranyból készült négy, 51 mm széles aranypánt. Alsó része egy nagyobb ezüsttartalmú, ezért szilárdabb, világosabb aranyból készült abroncs, amelynek rekeszzománc képein görög feliratok vannak.
A korona magassága a tetején ferdén álló latin kereszt nélkül 127 mm. Az alsó koronarész legnagyobb átmérője 216 mm, a legkisebb 204 mm, kerülete 720 mm. Két oldalán négy-négy, hátul egy 10–13 cm hosszú aranylánc (pendilia) lóg le róla, amelyek végén lóhere alakú foglalatban féldrágakövek vannak.
A korona felső részét filigrán díszíti, a pántok szélén igazgyöngy és almandin ékkövek sorakoznak váltakozva, foglalatban. Az egyes lemezek teljes felületét zománc borítja, felirataik latin nyelvűek. A görög koronán nincs filigrán, a gyöngysort drótra felhúzva rögzítették, a zománcképek a lemezek belső mélyedésébe illeszkednek és nem a teljes felületüket borítják. A görög koronán az oromdíszeket és az abroncs peremét gyöngyözött aranydrót kíséri, amelynek megmunkálása más, mint a latin korona pántjait szegélyező gyöngyözött aranydróté.” (Wikipédia)
A korona bizánci részét I. Géza felesége kapta
Léteznek olyan elméletek, miszerint a mai Szent Korona alja eredetileg egy női korona volt. Ilyesmit a bizánci császárnék viseltek, csak az ő fejüket díszíthette. Tehát a koronát közvetlenül nem I. Géza kapta, hanem annak bizánci származású felesége. Ennek ellenére helyesek azok az állítások, miszerint Géza idejében (1074-1077) került Magyarországra. A tudományos vizsgálatok szerint Géza akkor kapta a koronát, miután legyőzte, majd békét kötött a bizánciakkal. Mihály császár ajándékként küldte a király görög származású feleségén keresztül. Ehhez a kincstárból elővettek egy koronát, amit radikálisan átalakítottak. A fejdísz eredetileg olyan világi személyek képével volt ellátva, akik az új összefüggésben nem voltak megfelelőek. Így ezeket eltávolították, majd a helyére tették Dukász Mihály császár és I. Géza képét. Az a tény, hogy a király képe is rajt van a koronán, alátámasztja, hogy nem neki készült a korona, mivel már akkoriban sem volt szokás, hogy a saját képmásuk díszelegjen az uralkodók koronáján. Továbbá furcsán vette volna ki magát, ha az általa legyőzött császár arcképét viseli a fején, mivel ez a bizánci uralkodó feljebbvalóságát fejezte volna ki. Ezért valószínű, hogy az ékszer a magyar király feleségének készült, mivel rajta van az apja és a férje is.
Corona Latina
A Szent Korona latin eredetű részéről mind a mai napig keveset tudunk. Csak találgatások vannak arra irányulóan, hogy milyen célt szolgálhatott. Az egyik legvalószínűbb teória szerint valamiféle vallási szerepe lehetett, mivel nyolc apostol jelenik meg rajta, továbbá a tetején, a kereszt alatt maga Jézus is megtalálható. Az apostolok hiányos ábrázolása sok kérdést vet fel a kutatások során. Minden bizonnyal eredetileg rajta volt mind a tizenkét apostol, ám négyet valamiért levágtak róla, feltételezhetően az összeillesztések közben.
A korona ezen felén fellelhető az elhíresült ferde latin kereszt. Ez valamikor a 16. században kerülhetett rá. Különösképpen elmaradott és durva módon illesztették rá a fejdíszre, mivel átfúrták Krisztus zománcképét. Ez összefüggésben lehet azzal, hogy az eredeti keresztet Jagelló Izabella magyar királyné leszerelte róla fia, János Zsigmond számára, mielőtt kénytelen volt átadni a koronát I. Ferdinánd magyar királynak. A későbbi kereszt eredetileg egyenes volt, ám a 17. században megsérült. Minden bizonnyal úgy keletkezett a sérülés, hogy a Szent Koronát tároló láda teteje még azelőtt lecsapódott, mielőtt a koronát rendesen el tudták volna helyezni. Így görbült el a tetején látható kereszt, ezzel együtt a felső összekötő ívek annyira meggörbültek, hogy az a korona mai állapotán is jól kivehető.
A fenti sorokban egy részletes betekintést kaphattál a ma ismert Szent Koronáról és annak kezdeti történetéről. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen izgalmakon ment át a későbbiek során, akkor kövesd be a blogom, hiszen minden vasárnap új bejegyzésben taglalom a korona történetét. A következőkben szó lesz arról, hogy hogyan mentették meg a koronát az 1848-as forradalom idején és arról is, hogy hogyan okoztak a mentés közben nagy károkat benne, és a többi koronázási jelképben. Továbbá beszélünk majd arról is, hogy hogyan került hadizsákmányként az USA-ba és arról is, hogy hogyan szereztük vissza nagy nehézségek árán.
