Karl Dönitz a Harmadik Birodalom egyik nagy személye volt. Pályafutását 1911-ben kezdte, mikoris csatlakozott a Kaiserliche Marin-hoz.
Először felszíni hajókon szolgált, majd később tengeralattjárókon teljesített szolgálatot. Az első világháború végét, már hadifogságban töltötte. 1918 után is a haditengerészetnél maradt. Bár sohasem volt az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) tagja, mégis nagy karriernek örvendett. Először a tengeralattjárók főparancsnokaként szolgált, majd a német haditengerészet főparancsnokaként. 1943-ban kinevezték főadmirálisnak, amely címet Alfred von Tirpitz óta nem adták ki. A háború vége felé, amikor Hitler öngyilkos lett, ő vette át a hatalmat Németország felett. 23 napig irányította a birodalmat. A háború után beidézték a Nürnbergi perbe, ahol háborús bűnökkel vádolták, miszerint korlátlan tengeralattjáró háborút rendelt el, amivel megszegte az 1936-os Második Londoni Flotta Egyezményt. A per folyamán felmerültek enyhítő körülmények, melyeknek hála, viszonylag enyhe büntetést kapott. 10 év börtönre ítélték.
(Ballról jobbra: Albert Speer, Karl Dönitz, Alfred Jodl A kép a letartóztatásuk után készült.)
1956-ban szabadult. Hamburg mellett, Aumühlében telepedett le, ahol 1980 karácsonyáig töltötte hátralévő életét, mikoris szívrohamban meghalt. Szabadulása után kettő életrajzi kötetet írt. „10 év, húsz nap” és „Örökké változó életem” címekkel.
