Történelmi Tudakozó

2021.júl.31.
Írta: Lzr.Bálint Szólj hozzá!

A sziklakórház története

Sziasztok! 

Az előző bejegyzésemben (itt megnézheted) megszavaztátok a Sziklakórház történetét, mint témát. Remélem, hogy az itt látható végeredmény elég információval fog szolgálni! 

A Sziklakórház története régre nyúlik vissza. Akkor kezdődött, amikor elkezdték feltérképezni a budai Várhegy barlangjait. A barlangrendszert, már ősidők óta, különböző célokra használták az emberek. Szolgált természetes menedékként, pinceként, raktárként, továbbá, amikor a vár megépült, az alagutak egy részét összekötötték, így megkönnyítve a védők dolgát, ostrom idején. A barlang feltárását prof. Kadic Ottokár vezette. 

Kadic Ottokar

Az 1930-as évek második felében egyértelművé vált, hogy az első világháborúban, nagy területi veszteségekkel sújtott országoknak háborús törekvéseik vannak. Az európai lakosság attól tartott, hogy egy esetleges háborúban a városokat légi gáztámadással sújtanák. Ennek tükrében, a Magyar Királyi Belügyminisztérium felügyelete alatt, elkezdődött egy légoltalmi riasztóközpont kiépítése a budai Várhegy barlangrendszerében. A légoltalmi helyes a civilek biztonságáért felel, a légvédelem pedig az ország légterének védelmét látja el. A barlangban kialakított légoltalmi központ volt a Sziklakórház első kiépített területe. A várhegyi légószirénákat ebből a központból működtették 1937 és ‘45 között. Az objektum a “K” riasztóközpont nevet kapta.  

Találatok (HIER=(HTIHierarchy-300)) | Térképek | Hungaricana

Miután a 2. világháború kitört, elkezdtek a több kilométeres barlangrendszert óvóhellyé átalakítani. Ez a falak megerősítésével történt. A budai Vár lett a konfliktushelyzet alatt a “kormányzati negyed”. Emiatt szükség volt egy segélyhelyre, ahol a lehető leggyorsabban elláthatják, egy esetleges bombatámadásban megsérült tisztviselőket. Költséghatékonyságból az Úri utcára nyíló riasztóközpontot egészítették ki egy segélyhellyel. 

Sziklakórház Atombunker Múzeum - Képek, Leírás, Vélemények - Szallas.hu  programok

Miután 1943-ban a sztálingrádi csata elveszett és a 2. magyar hadsereg a Don-kanyonnál széthullott, sok vezető kijózanodott és rájöttek, hogy Budapestet is könnyen érheti egy bombatámadás, így arra is rájöttek, hogy milyen fontos egy bombabiztos szükségkórház kiépítése. 

A munkálatokat gyorsított tempóban kezdték el. A létesítményt eredetileg 60 férőhelyesre tervezték, ám amikor a szükséghelyzet megemelkedett, sikerült a számot a duplájára növelni, emeletes ágyak beszerelésével. A szükségkórház, az akkori viszonyokhoz képest, nagyon modern volt. Több műtővel, röntgennel, áramfejlesztővel és szellőzőrendszerrel is rendelkezett.    

Sziklakórház Atombunker Múzeum – Wikipédia

A háborús helyzet romlásával együtt romlottak a dolgok a Sziklakórházban is. A sebesültek száma egyre csak nőtt, így a 120 férőhelyes kórházba bezsúfoltak több mint 300 sérültet. A kórház alapvetően a Szent János Kórház alá volt rendelve, innen kaptak főttételt. Ám miután a szovjet csapatok körbezárták a főváros, elvágták az összeköttetést az anyaintézmény és a szükségkórház közt. Így a föld alatt egy konyhát is ki kellett alakítaniuk. A létesítmény egyre jobban kezdett hasonlítani egy föld alatti városkához. Az állapotok még ezek után is tudtak romlani. Az ágyakat összetolták, így a 2 ágyon 3, ritkán 4 ember is elfért. A folyosókon hordágyakon feküdtek a sérültek, és a műtőkben megállás nélkül műtöttek.   

Múzeum - Sziklakórház Atombunker Múzeum - Museum.hu

Anna Boom ápolónő volt a Sziklakórházban. Később így emlékezett vissza: “Nem bírtam a vért. Ha csak egy kis sérülést is láttam, elkezdett kavarogni a gyomrom. De a kórházban lassan kezdtem hozzászokni. Vértócsákon csúszkáltam. Soha nem éreztem magam ennyire elzárva. A Sziklakórház föld alatti folyosók útvesztőjéből állt; néhol nagyobb, a tufakő sziklába vájt boltíves termekkel, melyek betegszobaként, konyhaként vagy kezelőszobaként szolgáltak. Mindenfelé ápoltak ültek vagy feküdtek, ágyakon, hordágyakon, a földön. Meleg és folytatgató volt a légkör és a bűz beivódott a hajamba. Nem volt a kórházban már tiszta kötszer, sem jód vagy penicillin, egy darab fájdalomcsillapító sem. Fel alá rohangáltam bilikkel a kezemben, vizet hoztam betegeknek, ha volt éppen. De sokszor nem tudtam többet tenni, mint leülni valaki mellé és megfogni a kezét. Éjjel anyjukat szólongató felnőtt férfiakat halottam zokogni.... “ 

 Dromerig drijven naar de dood - NRC

 

 

A forrásként szolgáló dokumentum létrejöttét segítő szemtanúk, hozzátartozók listája: 

  • Andrássy Erzsébet grófnő 
  • Balogh György 
  • Báthoryné Daróczy Mária 
  • Dr. Bogárdi Mihály 
  • Bokor Lászlóné 
  • Anna Boom 
  • Niklaus Born 
  • Dr. Helmajerné Hajnal Ilona 
  • Özv. Horthy Istvánné 
  • Jeszenszky Thyra 
  • Károlyiné Győry Gizella 
  • Dr. Kovács István és rokonsága 
  • Lazáryné dr. Zsindely Zsuzsanna 
  • Mohácsi Attila 
  • Ifj. Pécsy László 
  • Schlotthauser Lászlóné 
  • Seibiger Erzsébet 
  • Sióréti Tamás 
  • Ingeborg Skliros 
  • Dr. Steiner Ágota 
  • Subainé Farkas Veronika 
  • Szechényi Ilona grófnő 
  • Valczné madas Csilla 

 

 Elhunyt özvegy Horthy Istvánné, Edelsheim Gyulai Ilona grófnőhttp://www.szechenyiforum.hu NyomtatásRegényes történelem: Három Andrássy Ilona, három generáció 2. rész |  MédiaKlikk

 

Köszönöm, hogy végigolvastad, remélem tetszett. Ha igen, akkor mindenképp nézd meg a többi bejegyzésem is. Ha szeretnél további érdekességeket, akkor kövess be, hogy nehogy lemaradj róluk!

A bejegyzés második része hétfőn 10.00-kor lesz látható.

 

Források:

Tatai Gábor - A sziklakórház rövid története 1935-2002

Saját tapasztalatok a létestmény meglátogatásakor.

 

Képek:

Kép 1, prof Kadic Ottokár 

Kép 2, Magyarország légótérképe

Kép 3, A Sziklakórház bejárata

Kép 4, A Sziklakórház egyik műtője

Kép 5, A Sziklakórház egyik betegszobája

Kép 6, Anna Boom

Kép 7, Edelsheim-Gyulai Ilona

Kép 8, gróf Széchényi Ilona

Kép 9, gróf Andrássy Ilona

 

 

Karl Dönitz

 

Karl Dönitz a Harmadik Birodalom egyik nagy személye volt. Pályafutását 1911-ben kezdte, mikoris csatlakozott a Kaiserliche Marin-hoz.

Először felszíni hajókon szolgált, majd később tengeralattjárókon teljesített szolgálatot. Az első világháború végét, már hadifogságban töltötte. 1918 után is a haditengerészetnél maradt. Bár sohasem volt az NSDAP (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) tagja, mégis nagy karriernek örvendett. Először a tengeralattjárók főparancsnokaként szolgált, majd a német haditengerészet főparancsnokaként. 1943-ban kinevezték főadmirálisnak, amely címet Alfred von Tirpitz óta nem adták ki. A háború vége felé, amikor Hitler öngyilkos lett, ő vette át a hatalmat Németország felett. 23 napig irányította a birodalmat. A háború után beidézték a Nürnbergi perbe, ahol háborús bűnökkel vádolták, miszerint korlátlan tengeralattjáró háborút rendelt el, amivel megszegte az 1936-os Második Londoni Flotta Egyezményt. A per folyamán felmerültek enyhítő körülmények, melyeknek hála, viszonylag enyhe büntetést kapott. 10 év börtönre ítélték.